Paradicsom Piri

Paradicsom Piri

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas piac. Ez nem akármilyen piac volt ám, hanem az egyik legszebb a városban. Az egyik része fedett volt, a másik pedig nyitott. Volt olyan része, ahol egy óriási csarnokban egymás mellett sorakoztak a kofák, és volt olyan része is, ahol hosszú szűk folyosó mentén voltak az árusok kipakolva.

Mindenhol halmokban állt a sokféle zöldség, és gyümölcs. A zöldséges nénik és zöldséges bácsik minden reggel kifényesítették a portékájukat, és szépen, gondosan kipakolták azokat az asztalokra. Az egyik piros kupac tetején ott táncolt Paradicsom Piri. Nagyon huncut paradicsom volt. Mindig valami csínytevésen törte a fejét. Hol leszánkázott a kupac tetejéről, hol elbújt az almák között. Mindig nagyon vidám volt.

Egyik nap Anyuci elment a piacra a gyerekekkel. Betolták a babakocsit a hatalmas csarnokba. A kocsi egyik oldalán az egyik kislány, a copfos, a másik oldalán a másik kislány, a csatos sétált. Mindketten egyik kezükkel a babakocsit fogták. Kapkodták a fejüket jobbra balra, amikor beértek. Még sosem voltak piacon azelőtt. Gyümölcsöt és zöldséget jöttek vásárolni a tízóraihoz, és a vacsorához.

Paradicsom Piri miközben a paradicsom-halom tetején táncikált, az egyik forgásnál észrevette a kislányokat, a copfost, és a csatost. Nagyon megtetszettek neki a gyerekek. Olyasmit érzett, amit korábban sosem. Szerette volna, ha észreveszik őt. Arra vágyott, hogy most belekerüljön egy fonott kosárkába, és elmenjen haza valakivel. Nagyon meglepődött. Eddig minden nap azon igyekezett, hogy el tudjon bújni a vásárlók elől, hogy még maradhasson a piaci forgatagban és szórakoztathassa a többi zöldséget. Nagyon izgatott lett. A babakocsi pont abba a sorba fordult be, ahol ő is volt. Szeretett volna kiabálni, hogy „Hahó, itt vagyok!”, de tudta jól, hogy úgysem hallaná meg őt senki. Reménykedve nézte a kislányokat, a copfost és a csatost.

Anyuci és a kislányok arról beszélgettek, hogy miket kell venni:

• Nézzünk gyümölcsöket a tízóraihoz, jó? Holnap kirándulni megyünk, és visszük magunkkal a gyümit is.

• Én banánt kérek! - mondta a csatos kislány.

• Én pedig almát! - szólt a copfos. Majd megkérdezte:

• Anyuci, mit kell még venni?

• Hát, nem is tudom. - válaszolta Anyuci.

• Majd körülnézünk, és ha valami megtetszik, akkor azt is megvesszük. - tette hozzá.

Lassan haladtak a kofák kipakolt árui előtt. Mindenhol jó alaposan szemügyre vették az almákat, és a banánokat. Éppen Paradicsom Piriék asztala előtt álltak meg. Kiválogattak pár szem almát, és egy nagy fürt banánt. Már fizetni készültek, amikor érdekes dolog történt. A paradicsom halom megmozdult. Nem nagyon, de épp eléggé ahhoz, hogy a tetejéről Paradicsom Piri a domb aljáig guruljon. Persze nem volt ez véletlen. Paradicsom Piri addig izgett-mozgott, kalimpált, amíg megcsúszott a lába, és fenékre esett. Jól meg is ütötte magát. Ráadásul az a paradicsom, amire ráesett, egy kicsit elfordult. Pont annyira, hogy Paradicsom Piri lecsússzon róla. Szegény meg sem állt a kupac legaljáig. Sírni kezdett. Fájt a feneke, és szomorú is volt. Arra gondolt, hogy ha a domb tetejéről hiába integetett, akkor az aljáról végképp semmi értelme sincs.

Miközben potyogtatta a könnyeit, valami kis puha, meleg dolog simította végig a kobakját. Felnézett. Nahát! A csatos kislány pofija ott volt pont az orra előtt. A kislány ugyanis épp olyan magas volt, mint a zöldséges néni asztala, így Paradicsom Piri pontosan az ő orra elé gurult le. A kislány kivette Paradicsom Pirit a többi paradicsom közül. Odafordult az anyukájához, és édes, vékony hangján így szólt:

• Anyuci, vegyünk paradicsomot is, mert a vacsorához kéne!

• Szeretnél paradicsomot?

• Igen!

• Jó, akkor vegyünk. Mennyit szeretnétek? - kérdezte Anyuci

• Jó sokat! Vagy inkább rengeteget! - lelkendezett a kis csatos.

• Én nem kérek. Én nem szeretem a parafinomat! - jelentette ki a kis copfos.

• Jól van kicsim, akkor te majd nem eszel belőle. De nem parafinom, hanem paradicsom. - javította ki Anyuci a kislányt mosolyogva.

Bepakolták a gyümölcsöket a kosárba. A zöldséges néni átnyújtott nekik egy kis szatyrot, hogy abba szedjenek maguknak paradicsomot. Tettek pár szemet a zacsiba.

• Azt is kérem, beletesszük a többi közé! - mutatott Anyuci Paradicsom Pirire.

• De nem szeretném. Ezt én szeretném hozni a kezemben! Ez a kis paradicsom nagyon tetszik nekem. - kérlelte a kislány az anyukáját.

• Jól van! - mosolygott a zöldséges néni – Akkor tudod mit? Neked adom ajándékba, amiért olyan jó kislány vagy! Mert biztosan az vagy, ugye? Szót fogadsz anyukádnak?

• Igen, és sírni is csak ritkán szoktam. - válaszolt gyorsan a kis csatos.

• Én is jó vagyok! - bújt elő a kis copfos valahonnan az anyukája lába mögül.

Ezen jót nevettek. Anyuci, és a zöldséges néni még pár mondatot beszélgettek egymással. Anyuci meghallgatta, hogy a zöldséges néninek is pont ekkora unokái vannak, és hogy milyen ritkák manapság az ilyen jó kislányok. Anyuci nagyon büszke volt a gyerekeire. Mint mindig! A kis copfos is kapott egy ajándékot, de persze nem paradicsomot, hanem banánt.

Hazafelé Paradicsom Piri ott üldögélt a kislány kezében. Még az autóban is úgy tartotta őt az aprócska kéz, hogy kilásson az ablakon. Nagyon tetszett neki az utazás. Tömérdek új dolgot látott. A legtöbbről azt sem tudta, hogy micsoda. De nem bánta. Szeretett volna már hazaérni. Kíváncsi volt, hogy hol laknak a kislányok.

Rövidke utazás után hazaértek. A kislány, a csatos, vidáman pattant ki az autóból, és szaladt be a konyhába:

• Apuci! Ezt nézd, milyen paradicsomot vettünk! - kiabálta a kislány már az előszobából.

• Hú, ez igazán nagyon szuper kis paradicsom. - lelkesedett Apuci.

Ekkorra már a kis copfos is megérkezett. Majd jött Anyuci is a babakocsival.

• Mi legyen a paradicsommal? - kérdezte Anyuci.

• Miért? - nézett rá a kislány kérdőn.

• Mit szeretnél? Megmossuk, és megeszitek, vagy tegyük a kosárba a pultra?

• Nem szeretném megenni. - szontyolodott el a kislány.

• Figyelj csak! - szólt Apuci – Mi lenne, ha megmosnánk vacsora, kiszednénk a magokat, és csak a többi részét ennéd meg?

• És mi lesz a magokkal? - kérdezte a kis csatos.

• Tavasszal elültetjük, és lesz belőle egy paradicsom bokor, amin majd sok paradicsom terem. Olyanok, mint ez itt. - mutatott Apuci Paradicsom Pirire.

• Az jó lenne!

Ismét vidám lett az arcocskája. Paradicsom Piri is nagyon örült. Tetszett neki a gondolat, hogy egy év múlva sok Paradicsom Piri lesz!

Kezet mostak, körbeülték az asztalt, és vacsora közben a kislányok végig a piacról meséltek Apucinak, aki figyelmesen hallgatta őket. Néha mosolyogva összenéztek Anyucival.

Lefekvés után Anyuci esti mesét mondott a gyerekeknek. Egy olyan mesét, ami egy különleges paradicsomról szólt.