Kempelóni beköltözik az óvodába

Anyuci, megvan még az ovi?

avagy

Kempelóni beköltözik az óvodába

Egy kellemes napsütéses reggelen egy vékonyka hang ezt kérdezte:

• Anyuci, megvan még az ovi?

• Persze, miért?

• Mert már nagyon régen nem voltam, és az óvó nénik biztosan nem tudják, hogy mi van velem. Szólnom kéne, hogy jól vagyok, nem, anyuci?

• Az óvó nénik biztosan tudják, hogy jól vagy, ne aggódj! Mennél már az oviba?

• Igen!

• Tetszik neked az ovi?

• Igen!

• Milyen az ovi? Mesélj!

• Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ovi. Egy hatalmas ovi, óriási udvarral. Volt ebben az oviban egy szoba, ahol mi voltunk. Sok játék volt a polcokon, és sokat lehetett játszani. A folyosón meg szekrények voltak. Mindenkinek volt saját szekrénye, ahová az ovis zsákot lehet akasztani. A szekrény aljában meg a cipőknek volt a helye, de csak a benti cipőnek ám! A kinti cipő a folyosó végén lévő szekrénybe való. Az óvó nénik meg mindig megmondják, hogy mit kell csinálni. Van, amikor festünk, van, amikor gyurmázunk, és olyan is van, amikor tornázunk. Tanulunk énekeket és verseket is. Nagyon sok verset, meg mondókát is! Az udvaron meg rengeteg fa van, és bokor és nagyon rengeteg fű. Egy titkos kis manó is van az oviban. Kempelóninak hívják. Őt nem lehet látni, csak ritkán. Mindenkivel játszik, és vigyáz, hogy ne csináljunk butaságot. Itt a vége, fuss el véle.

• Ez nagyon szép mese volt! – mosolygott anyuci. Tényleg tetszett neki, és el is határozta, hogy megpróbál írni belőle egy hosszabb mesét is, aminek a vékonyka hang tulajdonosa örülhet. Hozzá is látott. „Kempelóni beköltözik az oviba” Ezt a címet adta a mesének, és így szólt:

Egy forró nyári estén Kempelóninak nagyon melege volt. Szomjas volt, és fáradt is volt. Egész nap úton volt, és már nagyon szeretett volna valahol megpihenni. Egy helyes, tágas udvarú házikóhoz ért. Nem volt magas a ház, de jó hosszú volt. Ez tetszett Kempelóninak, már azt tervezgette, hogy hogyan fog szaladgálni föl, és alá egész nap. Körbejárta az épületet, és talált egy nyitott ablakot. Azon beosont. Tátva maradt szeme szája, amikor elé tárult a pazar látvány: játékok mindenhol. Babák, autók, építőkockák, zsírkréták és babakonyha. Több szobányi! Kempelóni biztos volt benne, hogy ő a világon a legszerencsésebb. Tudta, hogy ennél szebb otthont nem is kívánhatna magának. Körülnézett alaposan. Minden ajtón benyitott, minden ablakon kinézett. Miután minden zugba belenézett, keresett magának egy szép kis babaágyat, és lefeküdt.

Másnap reggel, amikor felkelt és körülnézett, még szebb volt minden, mint előző este. Besütött az ablakon a Napocska, a falon rengeteg színes kép ragyogott, egyik csillogóbb volt, mint a másik. Kempelóni azt sem tudta, hogy hová kapja a szemét. Sorban mindent megnézett, és ha lehet, még boldogabb volt, mint előző este a lefekvésnél. Még sosem látott egy helyen ennyi színes, vidám, szívmelengető képet. Boldog volt. Kinézett az ablakon is. Kíváncsi volt, hogy kint is vár-e rá valamilyen meglepetés. Tátva maradt a szája. Ameddig a szem ellát játékok, csúszda, mászóka, kisház, sok-sok labda, és hatalmas füves terület. Tudta rögtön, hogy ott fog ő majd cigánykerekezni, meg bukfencezni és célba dobni. Ahogy nézelődött, megpillantott egy homokozót! El sem akarta hinni, hogy ilyen nagy szerencséje van. Imádott homokvárat építeni, homok pogit sütni és utat építeni az autóknak. Nem is érdekelte már a sok labda, meg csúszda. Szaladt a nyitott ablakhoz, és mászott ki a homokozóhoz. Egész nap játszott. Először egy bástyás várat épített, ami körül még vizesárok is volt. Utána egy olyat, aminek minden tornyán kupola volt. Aztán meg egy hegyet, amin keresztül alagút vezetett, később a hegy oldalára szerpentint épített az autóknak, hogy a síelők fel tudjanak menni a tetőre, a sípályához. Végül pékeset játszott. Pogácsát, cipót, perecet és zsömlét sütött homokból. Jó sokat játszott, el is fáradt rendesen. Mikor este lefeküdt a babaágyba arra gondolt, hogy másnap mással játszik. Nagyon jól érezte magát.

Másnap, amikor felkelt és kinézett, látta, hogy esik az eső. Arra gondolt, hogy nem baj úgyis mást szeretett volna játszani, mint előző nap. Akkor játszik bent, döntötte el gyorsan. Legalább az a sok fa a kertben örül! Körülnézett, hogy milyen játékok vannak körülötte. Az építőkocka volt a leginkább tetsző a számára. Egy hatalmas doboz tele különböző színű és formájú kockákkal. Épített egy várost, és elővett néhány kisautót is. Volt posta, bolt, templom, rendelő és benzinkút is. Voltak lakóházak és játszóterek is. Kempelóni először mogorva hangon utasította az autósokat, hogy kinek merre kell menni. Ő volt a rendőr bácsi. Később udvariasan köszöntötte a vásárlókat, hiszen ekkor már ő volt a boltos bácsi. Utána benzinkutas bácsi volt, majd doktor bácsi és postás bácsi is. Egész nap dolgozott! El is fáradt nagyon. Este, amikor lefeküdt a kis babaágyba, elgondolkozott. Jól érezte magát, de nem volt olyan boldog, mint előző nap. Valami hiányzott. Nem tudta, hogy mi, de valami nem volt meg, ami kellett volna nagyon! Kempelóni mosolyogva feküdt az ágyban, és bámulta a csillagokat az ablakon keresztül. Várta a holnapot. Megint az udvaron fog játszani, eldöntötte. Elaludt.

Másnap megint sütött a nap. Örült. Szaladt ki az udvarra. Ment a homokozóhoz. Építkezett ezt, azt, de nem volt olyan lelkes, mint két nappal korábban. Kempelóni más játékot keresett. Célba dobott a labdákkal. Sokszor próbálkozott, de csak háromszor talált bele a vödörbe. Bukfencezni kezdett, de attól sem lett jó kedve. Leült egy fa alá. Keresett egy botot, és köröket rajzolt a földbe. Egy kislányt pillantott meg, aki az anyukájával kézen fogva sétált az úton.

• Holnap már megyek oviba, ugye anyuci? - kérdezte a kislány.

• Igen! – válaszolt az anyukája.

• És a többiek is jönnek?

• Igen!

• De jó, akkor megint sokat fogunk együtt játszani a többiekkel!

• Igen, megint együtt lesztek egész nap.

• Éljen!

A kislány boldogan ugrándozott a járdán. Kempelóni rájött, hogy miért nem érezte olyan jól magát most már, mint az első nap. Egyedül volt… Nem volt kivel játszani. Egész délután azon törte a fejét, hogy vajon mi az az ovi? Hol lehet? Hogy kell odamenni? Mi van ott? Kik a többiek? Annyit gondolkodott, hogy kint az udvaron a fa tövében el is aludt. Szerencsére meleg volt az éjszaka, és nem fázott. Jót aludt.

Reggel fura nyüzsgésre ébredt. Ahogy körülnézett, mindenhol gyerekeket látott. Rengeteg kisgyerek szaladgált körülötte. Játszottak. Volt, aki célba dobott, volt, aki bukfencezett és volt olyan is, aki épp a homok-pékséget alakította át homok-fagyizóvá. Kempelóninak örömében könnybe lábadt a szeme. Ott üldögélt a fa alatt, és csak nézte a sok gyereket. Hamarosan barátai is lettek. Kisfiúk, kislányok vegyesen. Sokat játszottak együtt, és még egy nagyon érdekes dolgot észrevettek. Nem mindenki látta Kempelónit! A felnőttek közül senki sem, és gyerekek közül se mindenki. Csak a jó gyerekek látták. Persze amint ez kiderült, minden gyerek megpróbált jól viselkedni, és szót fogadni az óvó néniknek. Volt nagy öröm minden kis ovisnál, amikor először pillantotta meg Kempelónit.